A vadregényes Erdély minden évszakban gyönyörű, de ősszel megjelenik az erdős vidéket ellepő fehér köd és a színes levelekkel borított táj, mely csodálatos látványt nyújt. Szerencsére a mi iskolánk is kihasználta az évszak adta lehetőségeket, így a Határtalanul pályázat keretein belül elutazhattunk az egykori Magyarország területére, hogy jobban megismerjük az itt élő magyarokat és szokásaikat, a történelem e szakaszát és ezzel együtt az egészséges életmódról is bővebb információkat szerezzünk.

Mielőtt október 2-án elindultunk volna, egy előkészítő órán vettünk részt, ahol részletesebben megismerhettük a Trianoni békeszerződést és annak következményeit, majd néhány szó esett a programokról és az arra való felkészülésről is. Ezután néhány nappal még volt egy megbeszélés is, melynek során egyeztettük a programokat, amin a szülők is részt vehettek és megbizonyosodhattak arról, hogy jól fogjuk érezni magunkat, ráadásul sok hasznos ismeretet is szerzünk majd.

Az indulás napján 7.30-kor gyülekeztünk, ahol egy gyors névsorolvasás után, és az első csoportkép elkészítését követően már indultunk is. Gyors búcsút vett mindenki Kecskeméttől de, csak mert tudtuk, hogy nemsokára úgyis visszatérünk, de addigra sok új élménnyel gazdagodunk.

Az első megállónk nem volt igazán különleges, de nekünk annál értékesebb volt, ugyanis három és fél óra utazás után, végre meglátogathattuk a hőn áhított mosdót. Nem sokáig álltunk, hisz megint útra keltünk és mire feleszméltünk, már a határon voltunk, ahol egy kis várakozás után átléphettünk Romániába, vagyis Magyarország lecsatolt területére, Erdélybe.

Nem sokkal ezután, részesei lehettünk a csodálatos látványnak, melyet a hegyek lábánál képződő köd okozott, ami ellepte az út menti erdők talaját, ezzel igazán misztikus élményt nyújtva nekünk.

Pár óra utazás után már kezdett sötétedni, mi pedig megpillantottuk a célegyenest, ahonnan még egy óra utazás után Szilágycsehbe értünk. Egy kevés bolyongás után megtaláltuk a panziónkat is és egy kis várakozás után megkaptuk a szoba beosztást, ahova ezután kissé fáradtan pakoltuk le csomagjainkat.

Még aznap este megkaptuk a vacsoránkat a panzióban, majd mindenki egy gyors fürdés után már az ágyában feküdt. Bár kivételek most is akadtak, így néhányan filmmel, néhányan pedig játékokkal próbáltak sztrájkolni a fáradtság ellen kisebb-nagyobb sikerekkel.

Szerda reggel még kissé kába állapotban elfogyasztottuk a reggelit, majd legyalogoltunk a városközpontba, ahol az iskola helyezkedett el, közben pedig megismerkedhettünk a környékkel, ráadásul a gyaloglás pótolta az éltető kávét, amit most nélkülöznünk kellett.

Az iskola előtt az igazgató helyettes úr (Bodea György) fogadott, aki izgatottan mesélte el nekünk az épület múltját és működését, amit utána meg is mutatott belülről is, majd meglátogattuk a 11.b osztályt is a termükben. Ezután velük tartottunk a tesicsarnokba, ahol elkészítettük a saját motivációs táblánkat, melyre mindenki felírhatta, hogy milyen céllal vesz részt a programon.

Később az iskola egyik legígéretesebb tanulója (Mészáros Botond) egy prezentációval kápráztatott el minket, ami közben megismerkedhettünk a matematika, geometria és a számítógépes rajzolás egy eddig számunkra ismeretlen világával.

Majd mikor már igazán ráhangolódhattunk a számítógép világára, a csapatot kettéosztva elkészítettük az egészséggel kapcsolatos kérdőíveinket, a többiek pedig részt vehettek egy rapid randin, mely alatt megismertük az ide valósi gyerekeket miközben különböző vicces és elgondolkodtató kérdésekre válaszoltunk. Kicsit „döcögősen” indult ez a program, de legalább annyira lett utána szórakoztató.

Sajnos ezután el kellett búcsúznunk az itteni diákoktól, ugyanis elmentünk ebédelni egy közeli kis vendéglőbe, ahol isteni ételek közül választhattunk, majd miután mindenki jóllakott, kaptunk egy kis szabad időt, így sétálhattunk a környéken és szétnézhettünk a szuvenír boltokban. A kis kirándulásunk után összegyűltünk egy már ismert ponton, majd együtt elmentünk a Magyar Házba ahol egy nagyszerű előadáson vehettünk részt. Itt Varga István mutatta be nekünk Szilágycseh történetét majd múltját és néhány szó esett a diákszínjátszásról is melyet már Bodea György tartott.

Nem sokkal az előadások vége után visszaindultunk a szállásunkra ahol a meleg vacsora várt és a pihe puha ágyak.

A csütörtök reggel is úgy indult, mint az előző nap. Félkómás gyerekek és finom reggeli, de annyi különbséggel hogy a séta elmaradt, ugyanis busszal indultunk Nagybányára, ahol felmehettünk a Szent István toronyba, melyről tökéletesen beláthattuk az egész város és az azt körülvevő hegyeket.

Kicsivel később a város felé indultunk, ahol egy kis piac részen nézelődhettünk, majd a falumúzeumot is meglátogattuk, ahol gyönyörű régies házakban sétálhattunk, hatalmas élmény volt ennyire közelről megszemlélni hogyan is éltek itt régen.

Pár órával és 11 kilométerrel messzebb ellátogattunk a Híres magyar költőnk, Petőfi Sándor és felesége Szendrei Júlia szobrához, mely Koltón található, ahol friss házasságuk után a mézesheteket töltötték. Sajnos a kastély átalakítás miatt zárva volt.

Fáradtan értünk haza egy másfélórás út után, egy gyors pihenővel és vacsorával később, újból a városba igyekeztünk, ahol az itteni diákok a röplabdaedzésüket tartják, mi is bekapcsolódtunk a játékba.

Szinte félálomban sétáltunk fel a dombra, ahol újra a meleg ágyunk fogadott, de előtte még egy gyors beszélgetést is beiktattunk.

Péntek reggel szintén korán keltünk, akadt, aki elaludt, így egy kis kapkodással, de sikerült elkészülnünk a reggelire, ami után újból útnak indultunk. Ezúttal Zsibó volt a cél, a helyi diákok, szívesen vezettek körbe az Arborétumban, mely rengeteg érdekes látni valóval kecsegtetett. Kipróbálhattuk, milyen érzés mikor apró halak rágják le kezünkről az elhalt hámsejteket, hatalmas üvegházakban figyelhettük meg a trópusi növényeket és körbesétálhattuk a hatalmas Wesselényi kastélyt is. A gyógynövényeket bemutató részt is megtekintettük, ahol sok nálunk is használt gyógynövényt fedeztünk fel.

Később a sárkányok kertjébe is ellátogattunk, melynek a tetejéről látni lehetett a gyönyörű őszi színben pompázó hegyek vonulatát.

A programok végeztével újra visszamentünk Szilágycsehbe, ahol ebéd után sem állt meg az élet. Újra az iskolát tűztük ki célul, ahol közös sportoláson vehettünk rész és megtanultunk egy csapatként működni. A fárasztó, de élvezetes tréning után már vártak minket a vacsorával, de ezúttal a városban, ahol most kiéhezve, még jobban ízlett az étel.

Az utolsó esténket kihasználva, a szállodában sokáig fent maradtunk még, és megbeszéltük az eddigi programokat, majd fáradtan és kicsit elszontyolodva feküdtünk le utoljára ezen a helyen.

Másnap reggel, szombaton még az előzőeknél is korábban keltünk, de csak hogy időben mindent összepakoljunk, majd búcsút vettünk ettől a gyönyörű tájtól. A visszaúton is volt néhány zökkenő, de ezeket könnyedén leküzdöttük és az elcserélt bőröndök száma is egyre csak csökkent.

Nagyon sajnáltuk, hogy csak ilyen rövid időt tölthettünk ezen a csodálatos helyen, ilyen kedves emberek közt, de történetünk korán sem ért véget, ugyanis jó vendéglátók módjára visszavártuk őket.