A Szent-Györgyisek egy kis lelkes csoportja nyáron nagyon különleges helyen járt B. Horváth Judit tanárnő kíséretében: csiperós kulturális cserelátogatáson vettek részt a Man-szigeten és mindezt Dublinon át utazva tették, így alkalmuk nyílt arra is, hogy egy picit ott is körülnézzenek. Nyáron az iskola Facebook oldalán megosztottak pár képet útjukról, íme, itt a részletes élménybeszámolójuk.

2019. július 15-én, hétfőn keltünk útra, az összefüggő nyári szakmai gyakorlat után. Többen közülünk először repültek, így nagyon izgultunk! Szerencsére minden rendben volt, kora délután megérkeztünk Dublinba, ahol egy tranzit éjszakát töltöttünk. Gyorsan leraktuk a csomagjainkat a szálláson, és indultunk városnézésre. Nehezen szoktuk meg a balról közlekedést, mindig a „rossz” oldalról jöttek az autók, mikor le akartunk lépni az útra… Bár nem volt sok időnk, de bementünk a Dublinia nevű múzeumba, ahol az interaktív kiállítás segítségével a viking-kori emlékekig visszakövethettük a város történetét. Csodás kilátás nyílt a városra a toronyból. Ezután felkerestük a Trinity College-ot, sétáltunk a Liffey folyó partján, végigmentünk a nyüzsgő kocsmanegyeden, és nem hagytuk ki a híres mókust sem, ami egy ház tűzfalán mindenféle használati tárgyból készült domború műalkotás.

Másnap reggel komppal folytattuk utunkat, közel 3 órán át siklottunk a hullámzó tengeren, majd felbukkant végre a távolban a Man-sziget. Bájos kis ékszerdoboz, ámulatba ejtő tagolt partvonallal, végeláthatatlan zöld mezőkkel, amelyeken rengeteg birka legelészik. Douglasban, a fővárosban szálltunk partra, vendéglátóink a Youth Arts Centre-ben fogadtak bennünket, majd hazamentünk a fogadó családokhoz. Nem mindenki ugyanoda került, ahonnan tavaly fogadott vendéget, de páratlan vendégszeretettel fogadtak mindannyiunkat.

A következő napokban volt alkalmunk megtapasztalni a sziget változatos domborzatát, eljutottunk a sziget legmagasabb pontjára, a 2034 láb magas Snaefellre is, ahonnan tiszta időben pazar kilátás nyílik Skóciára, Írországra és Angliára, Wales, de minket sajnos majdnem elfújt a hideg szél és alig láttunk pár méterre a rendkívül párás, felhős időben. Ugyanakkor az ódon elektromos vasúttal élmény volt az utazás. Egy nap heves esőzés volt, ekkor bowlingozással és lézerharccal múlattuk az időt. A többi napon szerencsére jó időnk volt, és jártunk bájos tengerparti településeken. Castletownban felkerestük a várat és élő hárfazene mellett fogyasztottuk el a csomagolt ebédünket. Peelben épp vikinghajós verseny volt, a tengerparton alig lehetett megmozdulni, a helyiek és a turisták viking sisakban kortyolgatták a sört a csodás homokos tengerparton miközben szurkoltak. Este kelta és skót táncokat tanulhattunk, nagyon élveztük! Megmutatták nekünk azt is, hogy honnan startol a híres TT verseny, bár az egész szigeten láthatóak a verseny útvonalát jelző táblák, a piros-fehér kipárnázott falak a veszélyesebb kanyarokban. Elképzelni is nehéz, hogy a verseny idején megduplázódik a sziget lakossága, és az egyébként csendes, békés környéket reggeltől estig a hangosan berregő motorok uralják. Egy másik kedves élményünk a vadaspark felkeresése volt, de még nagyobb élményt jelentett, amikor egy közeli tanösvényen csendesen osonva megleshettük a wallabikat: a kis erszényeseket, akik Tasmánián kívül egyedül itt élnek vadon a világon. Egy másik napon az Apeman kalandparkban jártunk, de elvittek bennünket Ramseybe és a lenyűgöző, helyreállított Laxey kerékhez is, ami egykori ércbányászat miatt került felállításra, bár ma már csak muzeális értéket képvisel, a vizet ugyanúgy pumpálja. Utazhattunk retro gőzmozdonnyal is, ám a ló-vontatta villamost sajnos nem tudtuk kipróbálni, mert épp nagy felújítások folytak a főváros, Douglas promenádján. Legalább lesz miért visszatérni! Port Erinben felkerestük Manannan, a sziget mitológiai istenének házát, itt is remekül szórakoztunk a színvonalas kiállításon, és élmény volt piknikezni a tengerparton. Nagyon kellett figyelni a szemfüles sirályokra, mert az óvatlan turisták kezéből könnyen kikapják a finom falatokat! Apropó, finom falatok: a fish and chips tényleg nagyon finom, de jeleskednek a BBQ készítésben is a helyiek: többször is készítettek grillezett finomságokat nekünk, és egyszer mi is megvendégeltük őket: YAC-ban magyaros vacsora estet rendeztünk, nagyon ízlett nekik a húsleves, a pörkölt körettel, és az uborkasaláta. Mi is örültünk, mert már hiányoztak azért a hazai ízek. Búcsúzásképpen közösen énekeltünk magyar dalokat és táncoltunk. Nehéz volt búcsút venni, nagyon jól éreztük magunkat, hamar elrepült ez a bő egy hét. Július 24-én kora reggel indultunk haza, ismét komppal utaztunk Dublinig, ahol pár óránk még volt nézelődni, sétálni egy parkban és felkeresni a Hall of Fame-et, mielőtt felszálltunk a hazafelé tartó repülőre.

A vendéglátók csoportvezetője, Fiona néni azzal búcsúzott el tőlünk, hogy nagy élmény volt bennünket kalauzolni, és a mi rácsodálkozó szemünkön keresztül újra felfedezni a szigetük látványosságait. Úgy tudjuk, jövőre is szeretnének jönni hozzánk a Man-szigetről vendégek, aki kedvet kapott a vendégfogadáshoz, jelentkezzen majd bátran a felhívásra tavasszal!

Ezúton köszönjük Európa Jövője Egyesület támogatását!